Let Her Be a Supernova

Tegnap este volt egy nagyon komoly, és nagyon mély beszélgetésem Timivel. Nem a poénokról, nem a mély gondolatokról írnék most, mert az ugye private (:)), hansem inkább pár szóban megosztom, miben változtatott meg a beszélgetés

- nem szabad várni arra, hogy egy embertől visszakapjuk, amit mi adunk
- nem jó, ha egy lábon állok - egyszerre több téren maximalizálnom kell magam, hogy ha kitörik a székem egyik lába, meg tudjak állni
- vannak maradandó, soha el nem múló emlékek - és okos dolog ezt saját kifejezésekbe, vagy éppen aktuális dalokba kódolni
- azért vagyok most boldogtalan, mert nem találtam meg az életemben teljesen, amit keresek - eddig rosszul kerestem, vagy nehéz keresni az életben? - igazából mindegy is, addig úgysem lesz jó, míg meg nem találom
- hallgatnom kell a megérzéseimre - vonzom az jó embereket - vagy inkább ők vonzanak engem
- sosem vagyok egyedül

Nagyon örülnék neki, ha  Timinek én is legalább annyit tudtam volna segíteni tegnap este, mint amennyit ő segített rajtam. Szeretném, ha ő is hasonló pozitív következtetésekkel zárná azt a beszélgetést. Ha esetleg ez mégsem lenne így, addig nem nyugszom, míg nem közlöm a jóhírt: mert tudom, hogy lógok eggyel! ;)