Már majdnem kétségbeestem... Hosszú napok óta próbálom a szakdogáim írni, és egyre hangosabb a fejemben a hang, hogy úgysem fog sikerülni. A másik hang sír a fejemben, hogy nekem nem való az ilyen ingerszegény környezet, és különben is mi lesz ezután, amikor végzek a sulival. Meló a köbön? Beilleszkedés olyan rendszerekbe, akik eleve működésképtelenek (that's Hungary at first glance), vagy legalábbis nem olyan rendszerezettek és célorientáltak.
Aztán eszembe jutott, hogy nem így lesz ez. Egy csomó mindent szeretnék még megtanulni: gitározni, webprogramozni, franciául is meg kellene szólalnom egyszer. Szeretnék eljutni Kanadába, és szeretném magam ott felejteni - tök jó lenni sportban, és 100%-ban belevetni magam a web2.0 rengetegébe. Szeretnék végre jó keresztény lenni, és egy szép kis közösségben és boldog családban élni. Meg na, ezen a világon is van még mit rendezgetni, szóval a nagyja még hátravan.
Ezt kellett volna címnek szánnom, hogy 'a nagyja még hátravan', de nem ezt választottam, mert 'már majdnem elkeseredtem'.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 db komment:
Megjegyzés küldése