Rádió - XX. század történelme - Michael Jackson - félév zárás

Ezek a dolgok határozzák meg a hetemet. Furcsa ez a hét. Jól kezdődött ugyan, mert tegnap sikerült elsőnek jól éreznem magam adásban (Tisza Rádió, hallgasd csütörtökön is 10-től 12-ig). Még sosem hatott a rádió stúdió otthonomnak, ahol a magam ura lehetek és tegnap ez így volt. Azt hiszem, hogy kezdem megszokni azt a nyomást, amit az éterben való szereplés jelent és végre elkezdhetek koncentrálni az üzenetre.

XX. század történelme - csütörtökön ebből vizsgázom. Még nem nagyon tanultam rá, amit szégyellek bevallani, de ez van, lusta voltam és minden bizonnyal ennek megiszom a levét ma és holnap éjjel... De érdekes a téma, szóval van motiváció. :)

Michael Jackson - a halála emlékeztet arra, amit nem akarok elhinni - hogy mindenki meghal egyszer. A munkája minden bizonnyal örökre fennmarad majd, de az is az idővel halványodni fog. Én is szeretnék akkora nyomot hagyni a körülöttem levőkön, mint amekkorát Michael Jackson hagyott a világon. Én is hatni akarok, és a jóra nevelni, mint ahogy azt ő is tette. Most is épp a BBC Radio 1 és Xtra által készített kétórás Tribute műsort hallgatom, és keresem MJ titkát. ;)

Én is szembesülök az elmúlással - a héten véget ér az egyetemen az UV hét is, és haza kell utaznom. Ugyan valószínűleg egész nyáron a rádióban leszek, de nem lesznek körülöttem azok az emberek, akikhez hozzánőttem.

De nem baj. Megoldjuk. És folyamatosan változunk, és egyre jobbak leszünk.