Új logót nekem is

Énmagam is nagy fanja vagyok a logóknak, szeretek agyalni rajtuk, és szeretem nézni ami szép. Ezért volt a nap híre nálam, hogy a közmédia lecseréli korábbi logóit valami egységesre.

Nekem először nem tetszett, de aki ismer, az tudja, hogy ezzel a dumával meg lehet engem venni kilóra:

A közmédia szerint ezek nem csupán jelek, komoly filozófia áll mögöttük: "Az arculatot egy letisztult képi világ jellemzi, amely a természetből indul és mindennapjainkból is merít. A négy őselem - a tűz, a víz, a föld, a levegő - , vagyis az élet jelenik meg a szimbólumokban. A logók alapja a kör. Ez az ősi, szakrális jel a végtelen egység, a folyamatosság, a teljesség szimbólumaként évezredek óta jelen van az egyetemes emberi kultúrában" - áll az MTVA közleményében.         

+ azt beszélik, benne van Da Vinci is, meg az aranymetszés (úgy tűnik, ez nem csak a twitter dizájnjainál #must).

Állítólag ez valami új korszakot jelez, ami közösségivé teszi a közmédiát (csak úgy legyen ám), pl. a nézők képeit bedolgozzák a designba úgy, hogy te feltölötöd a reggelid, vagy a macskád temetését, és este a képeket beépítik az adáslebonyolítóba az elválasztóelemek közé. Hát nem csuda?

Most nem is tudom, jó lesz-e ez nekem, de a landart képek jól néznek ki, azt azért ismerjük el. De döntsd el te:

Duna TV

Duna World

Kossuth Rádió

m1

m2

MTI

Onnan tudod, hogy baj van a világgal...

Onnan tudod, hogy valami baj van a világgal, hogy a superhilarious tweet-jeimet nem eRTézi senki:
 

OMG they are everywhere :D #OneEye Illuminati Symbolism even in #Suburgatory - see: youtube.com/watch?v=D77Odn… #EtTuMiaFilia @DaliaRoyce? #Biyatch

— Csaba Hurton (@MAUVErick) July 21, 2012

Egy kis szakmai

Egy kis szakmai, részben, mert nehogy már elfelejtsem pr szemmel nézni a világot, részben mert azt hiszem kicsit elhamarkodottan igazságtalan voltam a Voice online jelenlétével - gondolok itt Szabó Melcsi merész #villantására, pedig az igazság az, hogy összességében tök ügyesek. Az érvek:

• az egy dolog, hogy bevállalják, hogy Twitteren nyomják a showt úgy, hogy Mo-n az kb. egyenlőre majdnem kamikázé időpocsékolás, de ezt egy olyan kampánnyal teszik, amit amúgy sem lehetne Facebookon csinálni (#villantok), szóval azt a pár percet vesztik csak el az életükből naponta, amikor azon gondolkodnak, mit írjanak leglelkesebb rajongójuknak, @blincsiki-nek.

• de azért szép, hogy megpróbálják, nem? ráadásul tökre tisztelik a Twitter új kemény logószabályzatát, hogy nem szabad a színeken változtatni, pedig hogy is mondjam, adná magát a piros...

• a netes felületükön szépen beépítik a Twittert, ami sokkal többet mutat, mintha a Facebookkal erőlködnének, pl. itt (a FB esetében a nagy bejegyések miatt kb. csak az látszana, amit utoljára ők kitettek, itt viszont pörögnek a rajongói tweetek, és az jön be automatikusan, ami épp aktuális, amiről épp beszélnek. Én konkrétan odanéztem a lap szélére (a mozgás vonzotta is a szemem), és 10 mp alatt megtudtam, hogy 
• még mindig van ez a #villantok kampány, 
• + mellette az online meghallgatás, ami egyébként zseniális lépés, mert (see next paragraph) 
• + online kérdezhetek is, mert válaszolnak 
• + van ez az új arc, a Bányai Miki 
• - és a durvajó ebben, hogy jelenleg pont ezek a hírek, és iszonyú jól működik most ez úgy, hogy végre nem azt érzem, hogy nyomják a sablonos pr szöveget, hanem a #voicehu hashtagre ránevelik a rajongókat, azok meg mondják a magukét tv2-ét.
• az online meghallgatás meg olyan, hogy a honlaplátogatók pontozzák a jelentkezőket
• ez egyrészt ingyenes előválogató, a szervezőknek már csak elég megnézni a nagyobb pontszámúakat, akik közé biztos fog keveredni pár, akinek csak a FB barátainak száma kirívóan magas, de még mindig okék vagyunk, mert az ilyen meg szétingyenreklámozza az agyát a neten, hogy 'szavazz rám, ehun vagyok, itt ni' (különösen, ha valaki olyan elhivatott, mint Majoros Mirtill). Sőt, az online meghallgatáson még jót is szórakozhat az ember, meg pontozhat, amit nem vagyok biztos benne, de ha 12 éves lennék, lehet, hogy imádnék.

all in all: a TV2 most nagyon ráhúzott a netes kampányra és ügyesek is, ami lehet, hogy simán nem lesz elég, de jelenleg 10x okosabb, mint akármelyik korábbi magyar próbálkozás. Szerintem tanulságos figyelni, hogy hogyan reagál rá az ország, mert komoly - úgy értem világvégésen komoly - következtetéseket vonhatunk le belőle. (Jeez - hogy én ménemtom kikapcsolni a cikinus mode-ot? Kár, pedig komolyan le a kalappal...)

Én mindig szurkoltam annak, aki nekiindul árral szemben, és nem vagyok teljesen biztos benne, de szerintem aki jelenleg Magyarországon Twitteren próbálkozik a promózással, az árral szemben úszó lazac-halsaláta,  de annak nagyon bátor és Jack Dorsey-san forradalmár. Szóval szeretjük.

Gyermekkori pesszimizmusom

"Ugyancsak a hitem ellen dolgozott a mélységesen belém ivódott pesszimizmus is; akkoriban ez már sokkal inkább az értelmemből fakadt, mint az alkatomból. Egyáltalán nem éreztem magam boldogtalannak; de határozottan azt a véleményt alakítottam ki magamban, hogy a mindenség - egészében véve - szánalmas intézmény. Jól tudom, hogy egyesek fintorognak, mások nevetnek azon, hogy egy faragatlan, jól táplált kölyök a maga Eton-gallérjában kedvezőtlen ítéletet alkot a világmindenségről. Lehet, hogy igazuk van, de nem azért, mert Eton-gallért viseltem. A felnőttek könnyen elfelejtik, milyen volt gyereknek lenni. A dátumok nem olyan fontosak, ahogy az emberek gondolják. Azt hiszem, a gondolkodó emberek többsége életének első tizennégy évében már igen sokat törte a fejét. Ami pedig pesszivizmusom forrásvidékét illeti, az olvasó emlékezhet rá, hogy bár sok tekintetben nagyon szerencsés körülmények között nőttem föl, még kisgyermek voltam, amikor igen nagy csapás ért. Most azért inkább úgy vélem, hogy a pesszimizmus magvai már anyám halála előtt ott voltak bennem. Lehet, hogy nevetségesnek hangzik, de azt hiszem, a kézügyesség hiányából  fakadt az egész. Hogyan lehetséges ez? Nem feltétlenül úgy, hogy egy gyerek azt mondja: 'Nem tudok egyenesen vágni az ollóval, tehát a mindenség rossz.' A gyermekkor nem tud ilyen könnyen általánosítani, és - hogy igazságot szolgáltassunk neki - nem is ilyen ostoba. Torzult kezem nem is okozott 'kisebbrendűségi érzést', ahogy azt nevezni szokták. Nem hasonlítgattam össze magam más fiúkkal. Kudarcaim magányomban értek. Valójában egyre inkább az a mély, és persze ki nem mondott érzést alakították ki bennem, hogy a tárgyak ellenállnak nekem, vagy szembeszállnak velem. De még ez is túlságosan elvontan és felnőttesen hangzik. Talán inkább úgy mondhatnám,  belém rögzült egy olyan várakozás, hogy a dolgok mindig úgy működnek, ahogyan nem akarom. Amit egyenesnek akartam, az görbére sikerült; amit görbén próbáltam kanyarítani, az kiegyenesedett. Minden erősen megkötött csomó kioldódott, de ami csomót ki akartam oldani, az összegubancolódott.  Mihelyt megfogalmazom mindezt, akaratlanul is komikussá válik és (ma már) nem is akarok benne mást látni, mint komikumot.  De talán éppen a kisgyermekkornak ezek az elsuhanó, és a felnőttek szemében annyira groteszk élmények azok, amelyek az első  előítéleteket kialakítják bennünk: meghatározzák, hogy mit tartunk valószínűnek, és mit nem." - C.S. Lewis: Az öröm vonzásában. pp. 88-89.  (HARMAT Bp. 2007)